Avagy nomen est ómen II.

A Jelen-Lét magazinban olvastam. Részlet Szinay Balázs cikkéből:

“A  szanszkritban a moksa annyit tesz: megszabadulás anyagi köteléktől, a matéria fogságából, egy magasabb tudatosság elérésével.  Egyén és társadalom levet minden olyat, amire önmaga helyzetének behatárolása és az univerzummal való összhangjának megteremtése szempontjából semmi szüksége nincs. Aztán nem tesz egyebet, hacsak azt nem, hogy igyekszik megtartani azt, ami ez után a lemeztelenedés után számára felragyog. Osho ezt a folyamatot így fogalmazta meg: „A tudás információ, a bölcsesség transzformáció, egy átalakulás. A tudást másoktól kaptad, a bölcsesség viszont a tiéd. A tudás az egót táplálja, bölcsesség viszont csak ott van, ahonnan az ego már eltűnt.” A buddhizmus a bölcs léthelyzetére azt mondja, hogy ez a buddhi, buddha-állapot, a nirvána, vagyis elsősorban a megvilágosodás, másodsorban pedig a nem lét felismerésének állapota. Jézus viszont egészen másfajta értelmezést használ, szerinte ugyanis, nagyon is a lété, méghozzá a krisztus-tudat által, a mennyek országának eljöveteléjé, másképpen a szeretet felszínre törése. Ugyanezt az állapotot fejezik ki a latin eredetű illumináció szó, mely szintén megvilágosodást jelent, és ide rokonítható a védikus irodalomban szereplő maha atmá kifejezés, mely azzal azonosítható, hogy valaki nagy lélekké, felébredetté vált.”

Most már értem miért ezt a nevet kapta ez a csodálatos elixír. A Moksa fogyasztók elsőként erről a belső békéről számolnak be. Ennek a belső békének a következménye, a sikeresebb, boldogabb, harmonikusabb, és legfőként egészségesebb élet. Ez a belső béke a katalizátora a test öngyógyító folyamatának. Annak az öngyógyító folyamatnak, megy egyaránt hat a testre, a szellemre és a lélekre.